amikor először találkoztunk
arról beszéltél
hogy a versírás elemi ösztön
első óránkon azt kérdezted tőlünk
mire jó a vers
és mi mire vagyunk jók
arról is beszéltél hogy a vers csak van
és mi is csak vagyunk
végül azt mondtad
arra jó a vers hogy legyünk
milyen igaz
gondoltam
néztelek ahogy ott ültél a kék ingedben
szép királykék ingben ültél az egyetemi előadóban
és miközben a takarítónő kint szöszmötölt
arra is gondoltam
milyen jó nekem hogy 1980 óta olvaslak
most itt ülünk együtt újra finta lacinál
az aranyembernél aki most lett hatvan éves
(el se hiszem
Isten éltesse még nagyon sokáig)
és
már nem is tudom kiszámolni hanyadik szemesztert zárjuk
és mintha nem is a karácsony közeledte
hanem az arra jó a vers hogy legyünk öröme
az
hogy vagyunk egymásnak
melengetne meghitt karácsonyosra bennünket
ma is áradnak a szavaid
mikéntha
hajnali hó-zuhogás*
*Vendégsor, Petőcz András: hajnali hó-zuhogás című karácsonyi meditatív verséből.
Hozzászólások